Alapvetően semmi bajom azzal, hogy (helyileg) pesti vagyok. A XI. kerület elég frankó környék, és ha készen lesz a 4-es metró még frankóbb lesz. Egy köpésre van a buszmegálló, van sok zöld, valamint egy nagyobb áruház is a kétperces körzetben. Az erkélyről a Budai Hegyek, a konyhából pedig az augusztusi tűzijáték látszik tökéletesen. Amitől viszont már a hét elején többszörös agyfaszt kapok az a hazaút...
Hogy a MÁV? Lófaszt. Azzal semmi baj. A vonatokat nem ők koszolják, a pénztárak előtt kígyózó sorokról sem ők tehetnek, a hibáikkal pedig ők is és ti is tökéletesen tisztában vagytok, ezért sorolnom is felesleges őket. Ami viszont kiütéssel teríti le minden jóravaló ember szociális lelkesedését az a pénteki és vasárnapi tömeg. Megszokhatatlan, felfoghatatlan és kikerülhetetlen.
Félreértés ne essék. Nem bírálok én senkit sem azért mert piszok módon azzal a járattal szándékozik hazajutni, amivel történetesen én is. Nincs nekem bajom sem a nyugdíjasokkal, sem az ordibáló kisgyerekekkel (najó...) sem a smároló tinikkel. Egyszerűen csak kollektíven gyűlölök ilyenkor mindenkit. És biztosak lehettek benne, ők is gyűlölnek. Persze ez nem tudatos. Nem keresem [Random Férfinév] tekintetét, hogy találkozva tudtára adhassam, mennyire gyűlölöm jelenleg, illetve én sem fedeztem még fel másokon ezt a túlvilági utálatot, de ott van a vagonok minden ajtónyitásában, minden egyes "Van itt még hely?"-ben, minden apró koppanásban melyet a túlpakolt táskák aszfalton koptatott kerekei ordítanak bele a rogyásig megtelt fülkék kopott ajtajain keresztül a heringként egymásnak préselődő utasok fülébe.
El kell érnem, el kell érnem, itt jó lesz. Tele van, tele van, terpeszkedsz te köcsög, tele van, de jó csaj, de jó csaj, de jó csajok, mindegy jólesz. Félre kell állnod, fel kell szállnia. El kell férnie a táskájának. Segítened kell felrakni, mert gyenge a kislány. Kicsit összébb kell húznod magad. Persze, nyugodtan kapcsol fel a villanyt és olvass, fényben is tudok aludni. Elhúzod a lábad, mert ki akarják dobni a szemetet. Kicsit melegem van, de ha fázol felhúzom az ablakot. Rágyújtanék, bocsi, bocsi, kösz, bocsi, ne haragudj, elnézést, köszönöm. Elszívtam, bocsi, ne haragudj, köszi, elnézést, igen, köszi, hagyd már elférek. Kicsit hangos az a walkman nem? Red Hot Chili Peppers, jól van maradjon. Nevetgél, mert vicces a film, nevetgél mert vicces a telefonbeszélgetés, nevetgél mert vicceset olvas, horkol mert jót alszik, na ő kussol mert tanul. Ő rendes. Benéz, látja, hogy nincs hely, rád néz tovább megy. Meg egy másik, meg egy másik és megint egy másik. Hopp megállt, néz, néz, bökd már ki baszod, néz, néz, "Bejöhetek?". Felrakod a laptopot is, nem mintha elférne, de jól neveltek. Jobbról egy ismeretlen balról a koszos fal. Még majdnem két óra. Még majdnem két kurva óra.
Nem alszok, még nem jött az ellenőr, nem alszok, nem alsz... Mi? Mi van? Ja, csak az ellenőr. Vissza kell aludnod, próbálj visszaaludni, nem megy. Leszállsz? Persze segítek. Hihetetlen koszos ez az ablak. Nem nyílik? Várj. Faszom... Izzadok, remélem csak én érzem. Senkit sem ismerek leszarom. Már csak egy óra negyven perc. Kurva fülhallgató fennmaradt a lakásban. Telefon merül, SMS-re nincs pénz. Mondjuk kinek írnék. KURVA MELEG VAN!
Egyszer úgy is hazaérsz...
