A legutóbbi bejegyzésem után közvetlen (de úgy értsétek, hogy pár percre rá) engem is elkapott az a nagy robotkutya a Macskafogó végén. Eleddig emésztett, most pedig furcsamód szines labdát gurigatok a virágos mezőn. És mosolygok...úgyérzem őszintén mosolygok. Pedig igazából úgy nem változott semmi, hogy közben minden megváltozott...megint ez a kurva változás, amit inkább ne is nevezzünk nevén. Nem kell ide az a sok maskarás lófasz, zárjuk őket oda ahova valók az elbaszott démonjaim mellé. Aztán jöhet a süllyesztő.

És most még az sem kell h higgyetek bennem..