Nem akarom ismételni magam pedig fogom, mindez múlt és jelen időben és félő, hogy jövő időben is. Ha elfogadtad a rossz döntéseid melyek épp készülnek visszaütni, ettől függetlenül még rossz, akkor is, ha előtte már nem volt az. Közben viszont olyan, mint súlytalanul lebegni valahol fent a magasban, közel a sötét égbolthoz ahol csak te és a hold meg a csillagok és nyugodtan kiálthatnál, nyugodtan mozoghatnál de már egyáltalán nem érzed szükségét. Beletörődtél, ez már nem a te háborúd. Lefekszel aludni, próbálsz bűntudat nélkül édeset álmodni és minden megy tovább a maga egyáltalán nem jól kitaposott útján.
Ehhez a kellemes érzéshez viszont pont a rossz döntéseid meghozatala szükséges így adódik a kérdés, hogy megéri e. Elvégre közel az égbolthoz...hideg van
