Umm...csodálatos ez az érzés. Ahogy egyszerűen zsibbad az agyam a tegnap esti emlékek hiányától. Képek, kis és homályos képek amikre amúgy semmi szükségem nincs. Hazajutottam valahogy, élek valahogy, iszom a kávém valahogy, majd felmegyek pestre valahogy, majd ott is megiszom a kávém valahogy, de igazából itthon kéne maradni..valahogy
ugyanúgy lehúz a Föld
2009.11.08. 12:16 csibiur
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://koszonomolaf.blog.hu/api/trackback/id/tr171508827
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
DeluksZ 2009.11.08. 19:51:58
Hol hagytad el a táskád? Mondjuk az ilyen emlékekre amúgy semmi szükséged sincs. Lakáskulcsrameg hasonlókra sem. Vicces lesz egyszer arra kelni, hogy nincs a gyerek az ágyban, mert a kis emlékek, amikre amúgy semmi szükséged sincs, hiányoznak. Igen, megint ítélkezem, innen messziről, meg hányadtatott sorsa van minden fiatal kőrösinek akinek velem kell élnie. Ez a helyzet. Ezek az emlékek is majd eltűnnek egyszer, csak igyál tovább.
csibiur 2009.11.08. 20:00:05
@DeluksZ: Meglesz a táskám. Holnap megyek a jatéba és meglesz. nem hányadtatott a sorsom Bogi. Csak néha fura vagy
Timcsiii · http://tym0825.wordpress.com 2009.11.12. 19:59:12
Pestre nem KELL feljönni. MARADJÁL OTTHON!
