A Dover egy spanyol rockcsapat, akik az utóbbi években, illetve legújabb lemezük kapcsán igen durva stílusváltáson mentek keresztül. Merthogy megtehetik, mert jók, meg igényesek, mondjuk agyam nincs hozzá, hogy egy My Secret People jellegű mestermű után hogy alkothat valaki tinglitangli pop-rock-dance-disco lófaszt, de biztosan van rá magyarázat. Minden esetre a zeneszám joggal pályázik a kedvenc számom titulusra, lévén az együttes munkásságával nemigen vagyok tisztában, kvázi ezen a számon kívül mást nemigen hallgattam tőlük, s bár vannak számomra kedvesebb darabok is, vegyítve az első hallás WoW-os emlékeit idéző nosztalgikus fennhangokkal, asszem basz. Durván!

Na meg ott van a Still Waiting illetve az Over my Head, mely darabok szintén rendelkeznek erős érzelmi kötődésekkel (illetve WoW-osokkal is) és ennek a két alkotásnak köszönhető, hogy most itt figyel a gépemen a Sum41 teljes discográfiája. A Does this look infected albumot hallgattam ronggyá, a többit még nemigen, úgyhogy tartogathatnak még némi meglepetést.

A végső lökést magyar fronton pár nap masszív Alvinozás (majdnem full discográfia) után a Reflected nevű honi banda adta, akiket érdemtelenül kevesen ismernek kicsiny hazánkban, s akiktől a Popcorn című szám hivatalos (Alvin által rendezett) klipjét meg is tekinthessétek a jutubin.

Nagyjábol ezek a jelentősebb mérföldkövek azon az úton mely elvezetett idáig. Márami az aktuális mp3-lejátszós repertoárt illeti. Ezt hallgatom most. Nagyvonalakban. Mert persze sok mást is. De azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a fő vonal húszas éveim elején. Na. valami ilyesmit játszanánk öcsémmel ha lenne bandánk.

Egy átlagoshéten a következő előadók fordulnak meg nálunk: James Blunt, Coldplay, Alvin, Sum 41, My Chemical Romance, Reflected, Enya, Mike Oldfield, Cseh Tamás, Zorán.