Helyszín: Orvosszakértői Intézet /a továbbiakban OSZI/...váróterem. Reggel 9:30.
40 tüdőbeteg közt várok a soromra. Kisebb cigány csoportosulás a sarokban...várunk. Eléggé sokáig. Van aki 1,5 órája vár. Az egyik roma állampógár nagyon rosszul van.
Tázsvíreji szólnak a főorvos asszonynak: ...Drágá főorvosásszony...tássík mán ságíteni á tázsvírem nágyonrosszúván. Csenyájjonmá válámit...mee tömegiszonya van. (kimentem telefonálni)...
Helyszín: OSZI bejárata... Reggel 10:00
Kér roma illetősségű állampógár beszélgetését kapom el...(a sztereotípiák elkerülése végett legyen az egyik gazsi, a másik krisztofer)
Gazsi: Rígön láttálák. Sulibájársz?
Krisztofer: ÁÁÁÁÁÁ...
Gazsi: Dógozó?
Krisztofer: Nem...
Megnyújtom lépteim és a kocsi felé fordulok. Beszélek muterékkal, hogy milyen állapotok uralkodnak bent. Rothadó falak, málló vakolat, egy telefon kihangosítva feldrótozva a plafonra. Ez a hangszóró...valamint megemlítem polgártáásaimat is...szegények...rosszul van tázsvír...blabla...irány vissza.
Helyszín: OSZI váróterem...11:15
A halál torkában járó roma állampolgárt megszánják és behívják...előttem. Elcsigázott arcok mindenhol. A szemem megakad egy csinos fiatal kiscsajon. Álmosan belekarol a mellettelévő cigányba. Faszom. Egyre ingerültebbek az emberek...recsegve megszólal a hangszóró...
"...skhhhhrr...Kiss Istvánnét az emelet 3-ba...ssskkkhhhh...valami jófajta paprikáskrumplit kellene enni!...skhhrrr" általános derültség árad szét a teremben...
Végre sorrakerülök majd irány a kocsi. Kint megnyugodva tpasztalom, hogy beteg pajtásunk jobban van. Egyesült erővel tolják a zsigát. Mind a négyen. Káromkodva, vigyorogva. Kissé derűsebben teszem meg az autóhoz vezető 20 métert.
sorokba szedte: flameks
rendezte: az élet
