most jó. nem lesz jobb hnap, se nem volt tegnap. de most jó. kint ülök az erkélyen, a tavaszi levegő friss illatát szívom magamba épp. meg némi epres dohány füstjét. szeretem az ilyen pillanatokat. amikor egy kis időre könnyebb vagy mint amugy. nem érdekelnek a gondjaid melyeket csakis magadnak köszönhetsz, és azok sem amelyeket másoknak. de olyanok nincsenek. mer mindig csak az van ami már van ezer éve. ma a buszre felszállt egy nagyon helyes fiatal lány, igen mély dekoltázzsal, de ilyen selymes bőre volt meg tényleg nagyon szép. nem utaztunk sokan. aztán amint felszállt, kivételesen nem vele próbáltam felvenni a szemkontaktust, hanem férfitársaim reakcióira voltam kíváncsi a jelenség láttán. a velem szemben utazó 30as koma gátlástalanul bámulta a mellét. de hosszú percekig, kimerevített tekintettel. mint vmi nyáladzó őrült. a mellettem álló gyerek elkezdett mocorogni mígnem meg nem találta a lazasrác beállását. ő a lány szemét és a mellét nézte felváltva. tőlünk 5 méterre leghátul ült egy srác aki szintén úgy nézte szerencsétlen lányt, mintha egy prekog jönne ki épp a fejéből. (don't ask). vicces volt...ilyen ringben ugy éreztem jobb meghátrálni. pedig sztem lett vna esélyem mert láttam amint a cipőmet nézte. aztán végigpáztázta a nadrágomat is. ekkor elfordultam...szval mi a tanulság? az h mi így működünk. van a farkunk és itt vége minden történetnek. hogy van e kivétel? van. jézus. és dávid :)