Ez 1 olyan pillanatok egyike mikoris csak azért írok blogot mert már 1 ideje szerettem vna bejegyzést írni ezzel a címmel. különben meg minden ugyanolyan mint tegnap, amikor ugyanolyan volt minden mint azelőtt. Picit olyan mint amikor Hiro megállítja az időt, annak ellenére, hogy szegény az utóbbi időben erős problémákkal küzd. A Heroes 4. évadjának is vége és akármilyen szar is volt én sajnálom mert Suresh megint mondott egy olyan beszédett hogy kicsordult a könnyem. Különben is szomorú dolgok ezek. az ember meg nemigazán szeret szomorúnak lenni és megint basztam válaszolni egy smsre és egy emailre és még csodálkozok, hogy egymás szemében 3,5-ön áll a kedvességi mutatóm. now fuck off and die
"we are all connected. Joined together by an invisible thread. Infinite in it's potential, and fragile in it's design. Yet while connected, we are also merely individuals. Empty vessels to be filled with infinite possibilities. An assortment of thoughts, beliefs. A collection of disjointed memories and experiences. Can I be me without these? Can you be you? And if this invisible thread that holds us together were to sever, to cease...what then? What will become of billions of lone, disconnected souls? Therein lies the great quest of our lives. To find, to connect...to hold on. For when our hearts are pure, and our thoughts in line, we are all truly one, capable of repairing our fragile world, and creating a universe of infinite possibilities."
