A minap telt be a naplóm. Igazából ez egy kis piros kockás füzet, melyet 2007 szeptemberében kezdtem és azóta majdhogynem mindig nálam volt. Fura érzés mikor egy ilyen füzet betelik, ahogy elkezdeni is fura egy másik füzetet, melyet újfent évekig hordozgatok magammal míg a mostani bekerül a polcon lévő fekete lyuk mellé. Nem is érzem magam oly biztonságban ezentúl, hisz eleddig rálátásom volt a füzet hollétéről, ám ha ez egyszer elkallódik akkor én csúnyán baszhatom, pláne ha nyílvánosságrahozatallal fenyegetőznek teszemazt maszkos sötét alakok, esetleg Voldemort személyesen.

El kezdtem elejétől olvasni annak okán, hátha találok benne olyan bejegyzést, melyet teljes egészében elbír a világháló és oláf, csúfos kudarcot vallottam. Borzasztó eme kettős érzés, megmutatni, nem mutatni, de az igazság az, hogy torzított nevekkel sem találtam oly bejegyzést melynek elolvasása után ne égetnétek szörnyülködve kis csabi formájú babákat a kertben. De hálás vagyok hogy betelt, mert a következő füzetem szebb lesz, nyugodtabb lesz, tisztább és gyöngybetűsebb lesz, mentes minden olyasmitől, hogy

"...a következő jelenet, melyre emlékszem, egy nagy szoba, benne bíborvörös kanapé melyen heves csókolózások közepette hántottam le áldozatomról a ruhát. A látvány, mely elém tárult, lélegzetelállítóan gyönyörű volt, hamvas bőr, vállra omló sötét haj, gyönyörű nyak, tüzes tekintet, koromfekete fehérnemű. A melltartóból kibukkanó mellek teljes extázisba hoztak, s vallom tisztelt esküdt hölgyek és urak, emlékszem. Mint egy fotó, úgy rögzült belém a látvány, bugyija eltávolítása után ahogy nedves puncija megjelent előttem, édes, puha volt, s közben X a hajamat tépve nyögött nagyokat, majd megszólalt, hogy dugjam meg!..."

megint hagylak titeket gondolkozni, de amúgy kurva rossz nyomon jártok :)