Tibzon üdítően vulgáris bejegyzése után egy konszolidált, formális hangvételű filmkritika, ami a Pesti Bölcsészben fog megjelenni. (Azér' ilyen rövid mer aszonták.)

Adott a föld és benne, azaz egy wellness űrhajón körötte keringve mi, emberek, akik miután a lakhatatlanságig teleszemeteltük bolygónkat, kénytelenek vagyunk azt egy időre elhagyni. A tervezett 5 éves keringés már többszáz évesre duzzadt, s a földön munkálkodó robotok közül is már csak filmünk főhőse tűnik aktívnak. Kétségbeejtően monoton és magányos mindennapjaiból egy másik kis robot, EVA rángattja ki, akivel számos kaland és izgalom vár még a kis szemétszedőre. Habár személy szerint előítélettel viseltetek minden animációs film iránt, a WALL-E minden bizonnyal a 2008-as év egyik legnagyobb filmes dobása.

Andrew Stanton remeke tulajdonképpen két részre bontható. A film első része (amely igazán különlegessé teszi az alkotást) gyakorlatilag némaságban telik, míg a második rész kissé akciófilmesre sikeredett, ám ez cseppet sem feledteti a film melodramatikus, vészjósoló hangulatát. A globalizáció ellenes társadalomkritika tökéletesen ágyazódik be a film könnyed hangulatába, a robot párocska nagyon is emberi érzelmei és reakciói pedig minden korosztály számára szerethetővé teszik az alkotást. Mindent összevetve talán éppen ebben rejlik a film zsenialitása. Úgy nevettet, hogy közben mindannyian érezzük a mondanivaló komolyságát. Kötelező darab nem csak Pixar rajongóknak.

That's it