Tegnap, valahol a Koszta és a Móricz között találkoztam egyik kedves kollégámmal, Bálint mesterrel (aki ide Nessus néven kommentálgat) és a fenekére vágtunk néhány üveg sörnek Unter den Lindem. Kellemes volt nagyonis, úgyhogy a heti rendszerességre való törekvés mindkettőnk részéről preferált céllá vált. Beszélgettünk sok mindenről, amiket nem írok le, mert egyrészt semmi közötök hozzá, másrészt pedig a felét sem értenétek harmadrészt pedig tök személyes szerelmi és egyéb szívügyi dolgok is terítékre kerültek, melyeket csak amolyan férfiúk érthetnek meg igazán, kik szíve szakadt már apró darabokra s a mindent elöntő szeretet helyét átvette valami más, valami sötétebb, valami keserű.

Történt, hogy így iszogatunk, mikor is odajön egy hajléktalan (akivel utána az est további részében még jó párszor találkoztunk) és elkezdi mesélni, hogy rendőrök meg minden, meg hogy keresnek valakit. Egy perc sem telik bele, kapjuk a zseblámpát arcba telibe, hogy "Találkoztunk már?" így a rend őre. Mondjuk nem (bár lehet, hogy civilben már összefutottunk), s már nyújtottam volna a személyigazolványomat, gondolván, hogy egyszerű rutinellenőrzés áldozatai lettünk. "Közterületen való alkoholfogyasztás, 2000 forint. Tudják?" Hoppá. "Nos ez esetben beszüntetjük" hallatszott a kielégítő válasz, minek után a mogorva biztosúr megköszönte a szíves együttműködést melyet Bálint mester egy udvarias "Ez csak természetes" frázissal replikázott, s elhúztunk a helyszínről egy másik helyszínre, mert azért sörünk még volt.

Találtunk egy sünit, ami szanaszéjjel szurkálta Bálint kezét, amiért az felvenni merészelte, s megállapítottuk, hogy a süni az az állat, ami plüssként is tök ugyanúgy néz ki, mint élőben. Én hazafelé bezúztam még egy hamburgert a Móriczon, majd elváltak útjaink, s örömködtünk a kellemes estének vala.