Íme az IK egyetemi lapban (BIT) megjelent 5 legutóbbi írásom, szerelmesfilmes toplistás:
5.: Pop, Csajok, Satöbbi
4.: Alfie
3.: Closer
2.: Gettómilliomos
1.: Cashback
november:
A ködös ötös
Lassan kezdjük elhinni, hogy itt a tél, mikor ezen sorokat olvassátok, talán már az időjárás is alá fogja támasztani a tényeket. Tolódik a napsütés, s már az egyetemről is koromsötétben távozunk. Nemtudom ti hogy vagytok vele, nekem ezekben a hónapokban automatikusan rosszabb az alaphangulatom, eltekintve persze az ünnepek meghitt légkörétől. Ezért is gondoltam összeállítani egy oly filmlistát, mely kevéske melegséget visz a hétköznapokba. Vegyük tehát górcső alá azon alkotásokat, melyek az emberi kapcsolatokról, röviden a szerelemről szólnak. Már csak azért is tartom hasznosnak a felsorolást, mert tucatjával gyártják a klisékkel agyonnyomatott szerelmesfilmeket és valljuk be, tízből jó, ha egy olyan van, amit érdemes megnézni. Íme
Pop, csajok, satöbbi
A Pop, csajok, satöbbi könnyed vígjáték. A kategóriában ezer meg ezer vetélytársa akad, mégis bizton állítom, hogy a film kimagaslik hasonszőrű baráti közül. Nick Hornby angol író nevéhez fűződik a 95-ben, hasonló címmel megjelent regény, melyet nem mellékesen csak ajánlani tudok mindnyájótoknak. Az író majd minden regényét megfilmesítették, a Fever Pitch-et kétszer is, ám ami ismerős lehet, az a 98-ban kiadott About a boy (Egy fiúról), melyből 2002-ben készült filmváltozat. Ennyit a tényekről, jöjjön a sztori.
Történetünk főhőse Rob Gordon (John Cusack) lemezbolt tulajdonos, s egyben megszállott bakelitgyűjtő. Barátnője Laura (Iben Hjejle) megelégeli sehová nem tartó közös életüket, elköltözik Robtól, szakít vele. A kérdésre, hogy Gordont miért hagyják el folyton a barátnői, a nézővel együtt keresi a választ. Mélyen a kamerába néz, s nekünk, a fotelban popcornt majszoló nézőknek kezdi el mesélni élete 5 legmegrázóbb szakítását. Közben megismerkedünk a bolt két alkalmazottjával, Barryval (Jack Black még zöldfülű színészként) és az erősen visszahúzódó Dickkel (Todd Louiso). Mindhármukra jellemző a zene iránti megszállottság, így nemcsak egy jó filmet, hanem rocktörténeti okosságokkal teletűzdelt kiváló tracklistet is kapunk. (Pl tudtátok, hogy a Greendayre két együttes volt hatással? A Clash meg a Beragadt ujjacskák). Miután Rob bemutatja nekünk volt barátnőit, egyesével keresi fel őket évek múltán, hogy kiderítse lúzerségének okát. Eközben megismerkedik Maire DeSalle gyönyörű énekessel, s fiatal suhancoknak készít lemezt, kik lopni próbáltak a boltjából. A fő vonulat persze sejthető, végigkövethetjük, ahogy válságos kapcsolata Laurával kezd javulni, s mindezt oly életszagú környezetben tálalva kapjuk, hogy szinte lehetetlen nem azonosulni a szereplők valamelyikével. Így leírva talán nem tűnik kiemelkedő darabnak a film, mégis megvan benne az a plusz, ami miatt nemcsak kategóriáján belül, hanem összességében is besorolnám kedvenc filmjeim (már csak ) top 10es listájába. Jó szórakozást hozzá, folyatatása következik!
december:
Alfie
Top 5 „szerelmes film” siker listámon negyedik helyen egy nem is oly régi film áll, melynek címe biztos sokótok fülében cseng ismerősen, nem más, mint az Alfie!
Történetünk a nőcsábász fiatalemberről 1963-ban pattant ki Bill Naughton drámaíró és színész fejéből. 3 évre rá el is készítették a filmváltozatot Michael Caine főszereplésével, jelen esetben e film 2004es remake-jéről beszélünk. Charles Shyer rendező nevéhez fűződik a darab, kinek az Örömapákat is köszönhetjük, Alfie szerepére meg nem is találhattak volna jobb színészt egyik személyes kedvencemnél, Jude Law-nál. Megörültem, hogy hivatalosan is filmdrámával állok szemben, habár az IMDB a vígjáték kategóriába is besorolja a filmet, szerintem meggondolatlanul. Csalóka, hisz történetünk meglehetősen könnyedén indul. Főhősünk New Yorkban él kis lakásában, ahol persze igen ritkán alszik, hisz mindig akad hölgyemény, kinek ágyában kikössön. Limuzinsofőrként rendszeresen kényezteti autója hátsó ülésén a gazdag feleségeket, közben komolynak közel sem nevezhető kapcsolatot ápol Julie-val, az egyedülálló családanyával. Első körben minden férfi irigykedve tekint a magabiztos sármőrre és annak látszólag gondtalan életére. Ahogy persze erre számítani is lehet, ez az állapot nem tarthat örökké. Annyi szálon fut a történet, ahány aktuális szeretője van Alfie-nak. Először is ott van Julie, kinek fia majdhogynem apjaként tekint Alfie-ra, másod sorban Suran Sarandon alakította gazdag, s persze férjezett nő Liz, kivel áratlan flörtje a sofőrnek vad szeretkezésekbe megy át. Aztán ott van még Nikki, a vagány fiatal csajszi, kivel egy karácsonyi fuvar alkalmával ismerkedett meg a főszereplő. A szálak persze kezdenek összekuszálódni, a felhőtlen életnek egy csapásra vége szakad. Nagy gondban vagyok, hisz ha ez egy filmajánló, akkor bőven elég, ha ennyit tudtok, amennyiben viszont egy filmértékelés, úgy mélyebben bele kéne vetni magam a sztoriba. De tudjátok mit? Legyen ez egy filmajánló, tehát többet nem árulok el. Az erőssége a filmnek jelen esetben is az életszagúság, semmi klisé, semmi csöpögős drámai slow motion jelenet. Egyszerűen csak egy tanmese ez azoknak az egyedülálló férfiaknak, kik azt hiszik boldog az életük attól, hogy 2 naponta más nővel bújnak ágyba. Ahogy Alfie a film végére magára marad barátok, barátnők nélkül, szívszorító, s egyben elgondolkodtató pillanatokat kölcsönöz a nézőnek. Mind a IMDBn, mind a port.hu-n erősen lehúzták a filmet, dícsérő kritikát sem olvastam még róla. Nem igazán értem a dolgot, remélem bíztok bennem annyira, hogy megnézitek…Folyt. Köv.
csibiur
február I.
Closer
Elérkeztünk sikerlistánk harmadik helyezettjéhez. A filmet, melyet e nemes posztra választottam biztos páran láttátok már, történetesen a nem is oly rég, 2004-ben készült Közelebb-ről van szó.
Igazából nagy gondban vagyok ezzel a filmmel, hisz nem egy ismerősömnek ajánlottam már,akik a megtekintés után kérdő pillantások közepette próbálták megfejteni miért is tartom akkora számnak ezen alkotást. Igazat kell adjak nekik, hisz nem titok, hogy elsősorban azoknak készült a darab, akik már túl vannak életük nagy szerelmi csalódásán. Nekem akkor került a kezeim közé a film, mikor közel három éves kapcsolatom kezdett romokba dőlni, s igen magam alatt voltam abban az időben. Ekkor sikerült akkora pofont kapnom még Mike Nichols (Charlie Wilson háborúja) darabjától, melyet azóta is nehezen hevertem ki. Történetünknek négy főszereplője van, nem is akárkik. Kezdetben részesei lehetünk Dan (Jude Law újfent) és az enyhén szólva is különc Alice (Natalie Portman) megismerkedésének. A következő képeken már Anna (Julia Roberts) készít fotót Danről megjelenő könyve borítójához, s hamar ki is derül, hogy közel egy évet ugrottunk az időben. Ekkor már a film elején megismert pár boldog kapcsolatban él, mely nem is annyira boldog, hisz Dan barátunk leplezetlenül kikezd a fotóssal. Zárt ajtókba ütközik. Öntudatlanul, s meglehetősen bizarr módon sikerül összehoznia Annát Larryvel (Clive Owen). Újabb ugrás az időben. A két pár legközelebb Anna kiállításán találkozik, ahol Dan csillapíthatatlan vágya érinthetetlen múzsája iránt méginkább felerősödik. Ezután kezd beindulni a mozi, ahogy a mit sem sejtő néző lelkébe is szép lassan kezd belefúródni az a bizonyos tőr/lándzsa. Komolyan mondom nektek, sok filmben szakítottak már egymással az emberek, hol reális volt, hol gagyi, túldramatizált stbstb, de ilyet még sehol nem láttam. Annyira érződik, hogy aki írta a forgatókönyvet, valami irdatlan szenvedésen mehetett át valamikor, s mintha nem is a vászonon lezajlódó eseményeket néznéd, hanem elkezdenéd magad előtt lejátszani a veled történteket. Hogy „a francba velem is ugyanez volt” meg „te jó ég én is ugyanezt mondtam annak a ****nak”, nah szval a lényeg h nagyon felkavaró, és semmi, semmi művi nincs benne. Kegyetlen, Obszcén, csakúgy mint az élet, s ezért tényleg veszélyes azoknak megnézni akik érzékenyebbek az ilyesmire, bár szerintem ez egy közös nevező az embereknél. A kapcsolatok szétbomlása után tovább bonyolódik a cselekmény. Larry valami hihetetlen módon keveri a kártyákat, míg szegény Dan annyira kikészül, hogy szinte fizikai fájdalmat okoz ránézni, vagy csak egy picit is átérezni, amin keresztül megy.
Karácsony tájékán lehet nem a legszerencsésebb ilyen filmet ajánlanom, én azért megteszem, s kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket. A első két helyezettel még adósotok vagyok, következő számban pótlom a hiányt. Aki bármelyik általam ajánlott filmet megnézte és úgy érzi lenne hozzáfűznivalója a témához, örömmel várom a leveleket.
Csibiur (csibiur@gmail.com)
február II.
Legyen ön is (gettó) milliomos!
Hosszú szünet után ideje folytatnom szerelmes ötösfogatom bemutatását, jelenleg a dobogó második helyezettje, a mozikban épp vetített Gettó milliomos kerül górcső alá.
Nagy gondban voltam a második helyezettel, hisz kezdett realizálódni bennem, mennyi remek filmet hagyok ki, melyek joggal szerepelhetnének. Eredetileg az Igazából szerelemről terveztem írni, s gondolom egyetértetek velem, ha azt állítom, kategóriájának (romantikus vígjáték) abszolút favoritjáról van szó. De minek is írjak olyan filmről, melyet vélhetőleg a lap olvasóinak legalább 90%-a látott? Aztán, mint derült égből a villámcsapás, jött a Gettó milliomos, alig tértem magamhoz, eldőlt az ezüstérem sorsa. 8 oscar jelölés, Benjamin barátunk 13 jelölésével ellentétben, teljes joggal.
A sztori egy kérdéssel indít: „Jamal Malik egy kérdésre van attól, hogy megnyerje a 20 millió rúpiát. Hogy csinálta? A: csalt, B: szerencsés, C: egy zseni, D: így volt megírva” A film végére a választ is megkapjuk. India legnépszerűbb televíziós vetélkedőjéről, a hazánkban is népszerű legyen ön is milliomosról van szó. Főhősünk Jamal (Dev Patel, kit a Skinsből ismerhettek) az indiai Mumbaj egy nyomornegyedében nevelkedett chaiwalla (teahordó) 1 kérdésre van a főnyereménytől, mikor megszólal a műsor végét jelző hang. Jamalt a hátsó bejáratnál várja a rendőrség, zsákot húznak a fejére, s gyakorlatilag elrabolják. Itt kapcsolódunk be mi a történetbe. Először kínvallatással próbálják kiszedni belőle miként is csalt, majd, mikor Jamal makacsul ellenáll, végigveszik az egyes kérdéseket. A chaiwalla mesélni kezdi nem mindennapi életét, s ezáltal a néző egy teljesen új kultúrát ismerhet meg. Anyja korai halála után a gyermek és bátyja magukra maradnak. Hamar hozzájuk vetődik Latika, a szintén árva kislány, s kezdetét veszi a „három muskétás” harca az életben maradásért. Közben végigkövethetjük főhősünk és a lány kezdetben baráti, később egyre elmélyülő kapcsolatát, mely alapvetően a film fő vonulata. Jó példát kapunk arra, hogy a szerelem bármit legyőz, s ez hangozhat kissé elcsépelten, tudjuk, hogy igaz, csak ritkán szembesülünk vele íly megnyerő és mesteri formában. Kérdésről kérdésre haladunk előre az időben, mígnem visszatérünk a jelenbe. A rendőrfőnök elengedi a fiút, hogy vissza térhessen a műsorba s válaszoljon az utolsó kérdésre. Egész India a TV előtt ül s 1 emberként szurkol Jamalnak, a moziban is szinte tapintani lehet a feszültséget. A sztori vége azt hiszem sejthető, de ez maradjon titok. Danny Boyle (rendező) kitett magáért, a Trainspotting és a Part után újabb remekművet tudhat magáénak, mellyel egyik kedvenc rendezőmmé lépett elő. Mondanom sem kell, kötelező darab (mint az összes többi, melyről a BIT-ben olvashattok J ). E sorok olvasásakor már túl leszünk az Oscar-díj átadón, drukkolok, hogy többszörös nyertes film az, mely most bemutatásra került. Finger cross!
csibiur
március:
Cashback
And the 1st place goes to…talán van magyar címe is (Visszajáró pénz, de ebben nem vagyok biztos). Tehát hölgyeim és uraim, íme szerelmes film sorozatunk aranyérmese, Sean Ellis 2006-os filmje, a Cashback!
Kissé érdekesek a körülmények, ugyanis 2004-ben készült a sztoriból egy rövidfilm, mely szintén a fent említett rendezőhöz fűzödik. Ez a 18 perces változat olyannyira jól sikerült, hogy Oscarra is jelölték, továbbá 6 trófeát gyűjtött be különböző neves filmdíjátadókon. Nem volt hát kérdés, hogy Sean megpróbálkozik a hosszabb verzióval, azt kell mondjam, igen jól tette.
„Körülbelül 500 fontnyi erő kell egy emberi koponya összezúzásához. De az emberi érzelem ennél sokkal kényesebb dolog.” …halljuk a nagy igazságot főhősünktől, a művészeti főiskola végzős festőjétől, ugyanis történetünk kezdetekor Ben (Sean Biggerstaff, a Griffendél kviddicscsapat kapitánya, Olvier Wood) két és fél év után szakít barátnőjével, Suzy-val. Vagy közösen megbeszélték, ezt nem lehet tudni…ezt sosem lehet tudni. Ben úgy érezte, nem tudná Suzy-t boldoggá tenni. A komoly szakítások minden emberre máshogy hatnak, a fájdalom az, mely minden esetben felüti a fejét. Ez Bennél sem volt másképp, azzal a különbséggel, hogy az eseményt követően főhőünk nem tudott többé aludni. Ez nyolc plusz órát jelent minden nap, így Ben elkezd dolgozni a helyi szupermarketben éjszakásként. Itt hozza össze a sors új barátaival, Mattel és Barryvel, s itt ismerkedik meg a gyönyörű Sharonnal (Emilia Fox). „Az idővel való manipuláció neméppen egzakt tudomány. Szeretem a művészetet, ami személyes és egyéni. Milyen művészet gyorsítaná meg a változásomat? Elképzelek egy távirányítót, ami megállította az életem, ezen a fagyott világon belül képes vagyok szabadon, észrevétlenül sétálni.” Tehát Ben úgy küzd meg a 8 óra másodperceinek kínzó vánszorgásával, hogy elképzeli az ellenkezőjét, megállítja az időt. És most nem valami Hiro Nakamura féle szuper képességre kell itt gondolni, egyszerűen csak megállítja az időt, hogy az őt körülvevő szépségben gyönyörködhessen kedvére. Majd egy ujjropogtatással újra indítja azt. Telnek a hetek, s ahogy Ben egyre közelebb kerül Sharonhoz, úgy kezd újra visszatérni önmagához is, az első csók megtöri az átkot, újra képes aludni.
A film erőssége nem a történetben rejlik, hanem a narrációban. Végig halljuk a művész gondolatait szépségről, fájdalomról és csalódásról, mely szavak oly erősek, hogy hosszú napokig törtem rajtuk a fejem. És gyönyörű. Egy szó van, mellyel igazán lehet jellemezni a filmet, mégpedig ez: gyönyörű. Mondhatnám ezt a filmben lévő nem kevés mezítelen női test okán, de nem emiatt mondom. Nálam egyértelműen aranyérmes, és ritkán mondom ezt, de nézzétek szinkronnal!
Íme tehát személyes kis szerelmes ötösfogatom, remélem sikerült vele sok elgondolkodtató, szórakoztató és néhol bizony könnyfakasztó percet szereznem kedves olvasóimnak. Én elhajózom most egy időre a nemzetközi Titanic Filmfesztivál vizeire, tudósításom a helyszínről hamarosan. Addigis nézzetek filmeket és szeressétek egymást
