Az ilyen reggelekben mindig van vmi varázslatos. Mintha picit lelassulna az idő és letekernék a világ hangerőszabályzóját. Fura lenne btw ha lenne egy ilyen gomb. biztos vmi nagy fekete gomb lenne és több ember kéne az eltekeréséhez.

Szóval bogi olyasmi zenét hallgat alváshoz, mint ami az AI-ban van, ő persze még alszik, én itt ülök és halkan gépelek, hogy ne verjem fel. Kávét iszom és várom azt a pillanatot amikor a szervezetem tudásra szomjazó része szabályosan kiszárad. I'm soooo close. És amikor elérem azt a pontot, akkor jó lesz. És akkor beindul a gépezet, olyan leszek mint a Harvardra készülő Rory és lelkemben egyre növekvő büszkeséggel falom magamba a tudást. Picit úgy tudom ezt a pillanatot elképzelni, mint a transformers 2 bemutatójában az a bazinagy robot aki szívja magába a homokot 2:13-nál. De miket beszélek, ez nem pillanat, ez állapot, time has come to become János for a while.

Ha túl soká maradnék távol, pofozzatok fel és törjétek ketté a szemüvegem. Hidegvizet csepegtessetek a fejemre és akkor hátha magammá leszek újra. De egy hónapot várjatok vele.

A kamera meg csak forog forog and u just can't fucking stop it