Talán egy dolog rosszabb annál, mint amikor egy percre pontosan kitervelt napod, melynek kezdetét 9:02-re tervezted valóban fél1kor kezdődik, a halál és ama összes cimborája. Igazából csak az, hogy msnre föllépve újabb pajtásoknál konstatálod, hogy vége. vagy nemis. "vééééégeeeeeee". És ilyenkor úgy érzem magam mint az oviban hagyott gyerek akiért utoljára jönnek a szülei. Vagy akinek az anyák napi ünnepségre nem jönnek el a szülei. És a heteken át gyakorolt verseket, dalokat és táncokat könnyes szemmel mosolygó idegenek sokaságának adod elő. A gondolataidat meg egy hatalmas bazdmegbe próbálod összesűríteni annak ellenére, hogy fogalmad sincs a szó létezéséről, de ha lenne is talán egy rosszabb ízű zöldségre gondolnál. (A sztori tisztánlátása végett, nem tehettek róla, ugyanis valami kavar volt az idővel és Bogdi ünnepsége is tetézte a problémákat. Tény, a végére odaértek. Én nemtudom. Annyira ki voltam merülve a sírástól h fogalmam nem volt mi történik :) )

És most szeretnék egy elbaszott nagy csatakiáltást azoktól akiknek még nincs vége. mert mi is ittvagyunk. I mean ITT vagyunk...in a cold hot air balloon (jobb klikk, save as...)