Woke up at 14:45. épphogy negyed órával csúsztam le a fél napos alvásmaratonról, mely annyira tán nem is meglepő, hisz a hétvége megint úgy alakult, hogy fiatalok és bohók vagyunk. Igen, nem sokban különbözik a bohócoktól. Minderre azért emlékszem oly tisztán, mert az óra épp elütötte a hajnal 3-at (AM) mikor rájöttem hogy álmos vagyok. El is köszöntem újdonsült Delaware-i barátomtól, kit a blogtv-n ismertem meg. Sok árnyoldala van az internetnek, de amikor valakit mosolyra tudsz fakasztani, aki hozzávetőlegesen 7000 km-re van tőled, az azért mégiscsak egy kibaszott miracle. És nem, nem próbáltam rávenni, hogy levetkőzzön, ez nem az a hely, nem is csibiur, ő más és máshol van és idősebb is mint én és akkor született mikor a legnagyobb szarban voltam. És ha így számoljuk akkor az már 3in1, mint a nescafé, de inkább ne számoljuk így.
A mai bejegyzésemnek mindettől függetlenül annyi a lényege, hogy felkeltem, nehezen és csipásan, szokásomhoz híven kitüsszögtem a fél agyam, elmentem fürdeni és a rohadt kávé sem készül el magától. Közben meg lassan 4 óra (múlt) és kérdem én, hogy akkor mi értelme is van ennek a napnak? 2009 aug 3. el van baszva picit. De csakazért is elmegyek fodrászhoz és akkor már mondhatom hogy today's the day when dreamin' ends
