Éscsak villog a kurzor hol itt, hol ott, de leginkább az üres lap bal felső sarkában. Nemigazán tudom hova tenni ezt a blogot ahogy azt sem, hogy írnom kéne e ide bármit is, hisz ha az eredmény nulla akkor már kurvamindegy hogy az 5ből5 vagy 3ból2meg1. Az ember szeret előre lépni, talán egy ideig toporogni egy helyben, de semmiféleképpen nem vissza, ám ezt a toporgást nyugodt szívvel lehet visszalépésnek nevezni ha már hosszú évek óta tart!

Körülöttem meg valahogy mindenki csöndben lövi a magasabb szinteket és eljut oda, ahova ennyi idősen már illenék. A nemlétező emlékeim csapdájában élek és ha Edevis tükrébe néznék nem is biztos hogy egyáltalán észrevenném magam.

Ami a lényeg, hogy lesz holnap, talán utána is valami, énis leszek s talán máshogy mint most, mert arra olyan kibaszott nagy esély van ám!

Nem értitek. Nem is fogjátok, de kurvára nem is tartozik rátok, sőt. A problémáim látszólagos üreshalmaza mint olyan, minden halmaznak eleme, de pont annyira érdekes mint egy pöttyös gumilabda...szval akkor most mégiscsak rátok tartozik? :/ whatever. Kívülállóként olvasva vissza egy-egy bejegyzésem, kérdőn tekintek a szerző szemébe, hogy ezt most tényleg nekem akartad elmondani? Biztos vagyunk mi ilyen jóban? És akkor jön a kínos csönd az asztalnál amin már csak a viccmesélés segít. A seholkommentek sem véletlen, hisz nem a látogatossággal van baj. Hétfőn 45 gépről töltötték le 90x az oldalt, énmeg elgondolkozom azon, hogy ismerek e egyáltalán 45 embert O_o nyöh 
Emiatt mindnyájótoktól kérek egy mélyről jövő elnézést, s innentől a diary topic valóban diary topic marad, hisz nem való ez Oláfnak, nem való ez senkinek...láthatja bárki